A nyílt hozzáférés kapcsán fontos problémaként merül fel az úgynevezett predátor vagy más néven parazita folyóiratok kérdése. Az open access megjelenésével egy időben bukkantak fel olyan folyóiratok, melyek kizárólag anyagi haszon érdekében keresik fel a kutatókat, és tudományos háttér nélkül működtetik folyóirataikat, kihasználva a kutatók tudományos teljesítménykényszerét.
A predátor kiadványok pontos definíciója 2019 végén született meg, a Nature cikke alapján a következőképp fogalmazható meg:
A predátor folyóiratok és kiadók olyan gazdasági szervezetek, amelyek a szervezet saját érdekeit helyezik előtérbe a tudomány rovására. Hamis és félrevezető információk jellemzik, a minőségi szerkesztői és publikációs gyakorlattól való távolmaradás, és az átláthatóság hiánya. Továbbá felismerhető még arról az agresszív gyakorlatáról, hogy válogatás nélkül felkérésekkel/megkeresésekkel bombázzák a szerzőket.
Következmények
Ha egy kutató predátor folyóiratban jelenteti meg cikkét, fennáll annak, hogy azt a cikket nem tudja majd komoly tudományos folyóiratban újra publikálni. Tudományos munkásságára sem vet jó fényt, ha olyan folyóiratban publikál, ahol a tudományos szakmai háttér hiányzik, ezért célszerű alaposan megvizsgálni a folyóiratot még a cikk megjelenése előtt.
Jellemzők
Számos ismérv segíthet eldönteni, hogy az adott folyóirat vajon predátor folyóirat-e. Dönteni igen nehéz, mert néhány ismérv jellemző lehet hiteles open access folyóiratokra is. Ha felmerül a legkisebb gyanú, hogy a folyóirat predátor, célszerű segítséget kérni, vagy tartózkodni a publikálástól. A kutatók általában az egyetemi könyvtárakban kaphatnak ezzel kapcsolatban szakmai támogatást.
Miről ismerhetjük fel a predátor folyóiratokat?
A predátor folyóiratok gyakran professzionális megjelenésű weboldallal rendelkeznek, azonban a felületükön gyakran megjelenő vizuális elemek – például színes, animált vagy túlzó grafikák – gyanút kelthetnek. Ezek a figyelemfelkeltő elemek, különösen a tudománymetriai mutatók feltűnő megjelenítése, a szerzők megtévesztését szolgálhatják.
A kutatók számára jellemzően kiemelten fontos, hogy olyan folyóiratban publikáljanak, amely rendelkezik Impakt Faktorral. Ezért különösen fontos, hogy az Impakt Faktor valódiságát a Journal Citation Reports adatbázisban ellenőrizzük. A folyóirat megbízhatóságának megítélésében a szakterületi könyvtáros is hasznos segítséget nyújthat, így érdemes hozzá fordulni kérdés esetén.
A helyesírási hibák és elírások szintén intő jelek lehetnek. Egy tudományos folyóirattal szemben alapvető elvárás, hogy a weboldalán megjelenő tartalmak nyelvileg igényesek legyenek.
A tudományos folyóiratok számára fontos presztízst jelent, ha szerepelnek elismert, megbízható adatbázisokban. Ezzel szemben a predátor folyóiratok gyakran hivatkoznak neves forrásokra anélkül, hogy valóban szerepelnének azokban. Az ilyen állítások valóságtartalma egyszerűen ellenőrizhető.
A legfontosabb, hiteles források közé tartozik a Directory of Open Access Journals (DOAJ), a Scopus, a Scimago Journal & Country Rank, a Journal Citation Reports (JCR), valamint a Web of Science. Ha a kiválasztott folyóirat szerepel ezek valamelyikében, az a megbízhatóság irányába mutató erős jel.
További minőségi garanciát jelenthet, ha a folyóirat tagja olyan szakmai szervezeteknek, mint a Committee on Publication Ethics (COPE) vagy az Open Access Scholarly Publishers Association (OASPA). Ezek a szervezetek szigorú követelményeket támasztanak a tagjaikkal szemben, különös tekintettel a publikációs etikai normák betartására.
A predátor folyóiratok gyakran törekednek arra, hogy ne legyenek könnyen lekövethetők. Jellemző módszerük, hogy a hivatalos székhelyüket egy adott országban tüntetik fel, miközben az elérhetőségi adatok (például telefonszám vagy levelezési cím) egy másik országra utalnak. Ezért fontos ellenőrizni, hogy a megadott székhely és a többi elérhetőség összhangban áll-e egymással.
A megbízható folyóiratok általában transzparens módon közlik a kiadó nemzetiségét és székhelyét. Érdemes ezt az információt összevetni a kapcsolattartás során kapott adatokkal.
Gyanúra adhat okot az is, ha a folyóirat munkatársaitól érkező e-mailek időbélyegzője nem esik az adott ország szokásos munkaidő-sávjába. Bár ez önmagában nem bizonyít semmit, más figyelmeztető jelekkel együtt fontos szempont lehet.
Ajánlott ellenőrizni a megadott telefonszám országkódját is: az előhívónak meg kell egyeznie a feltüntetett ország hívószámával. Az eltérés arra utalhat, hogy az intézmény székhelye nem valós, vagy más céllal adták meg az adatokat.
A hiteles tudományos folyóiratok rendelkeznek szerkesztőbizottsággal, amelynek tagjait általában névvel, beosztással és gyakran fényképpel is bemutatják a folyóirat weboldalán. A szerkesztőbizottság összetétele fontos támpontot jelenthet a folyóirat megbízhatóságának megítélésében.
Javasolt ellenőrizni a feltüntetett tagok szakmai hátterét független forrásokban, például akadémiai intézmények honlapjain, valamint tudományos és szakmai közösségi platformokon, mint a LinkedIn vagy a ResearchGate. Ha a szerkesztőbizottságban való részvétel, illetve a folyóiratnál végzett munka nem szerepel az adott személy nyilvánosan elérhető szakmai profiljában, az arra utalhat, hogy a folyóirat a tudta nélkül tüntette fel őt tagként.
Egyes predátor folyóiratok ennél is megtévesztőbb gyakorlatot követnek: szerkesztőbizottságukat fiktív személyekből állítják össze. Ilyen esetben a megadott nevekre rákeresve nem található hiteles információ a tudományos életben betöltött szerepükről, és az arcképek valószínűleg más személyekhez tartoznak, vagy stockfotóként ismerhetők fel.
A szakmai lektorálás (peer review) kiemelt szerepet játszik a tudományos publikációk minőségbiztosításában. Amikor egy kutatási eredményt tudományos folyóiratban tesznek közzé, az olvasók joggal feltételezik, hogy az adott cikk megbízható és hiteles, mivel legalább két szakterületi bíráló és egy szerkesztő szakmailag értékelte és jóváhagyta annak tartalmát.
A predátor folyóiratok gyakran teljes mértékben mellőzik a lektorálási folyamatot, vagy csak formálisan utalnak rá. Jellemző, hogy rendkívül rövid bírálati idővel hirdetik magukat, ami kétségeket vethet fel az eljárás valódiságát illetően.
Ezért különösen fontos, hogy a publikálást megelőző folyamatokat – így a szakmai lektorálás részleteit – alaposan megvizsgáljuk az adott folyóirat esetében. Csak akkor tekinthetjük megbízhatónak a folyóiratot, ha a peer review folyamata átlátható, szabályozott és valóban megtörténik.
Számos predátor folyóirat a beérkezett kéziratokat válogatás nélkül, szakmai ellenőrzés nélkül és rendkívül rövid idő alatt közli. Az ilyen gyakorlat ellentétes a tudományos publikálás alapelveivel, ezért érdemes körültekintően megvizsgálni a folyóirat archívumát.
Első lépésként érdemes ellenőrizni, hogy a megjelent cikkek tematikusan illeszkednek-e a folyóirat által meghatározott tudományterülethez. Ha például egy onkológiai (rákkutatással foglalkozó) folyóirat olyan tanulmányokat közöl, amelyek teljesen eltérő területekkel foglalkoznak, az a szerkesztői munka minőségével kapcsolatban kérdéseket vethet fel.
A szövegek nyelvi és tartalmi színvonala szintén árulkodó lehet. Gyakori helyesírási vagy fogalmazási hibák, illetve tartalmi pontatlanságok esetén feltételezhető, hogy a peer review folyamata nem volt megfelelően elvégezve.
Az archívum hiányosságai – például nem elérhető vagy hiányzó lapszámok, nem következetes megjelenési időpontok – szintén gyanúra adhatnak okot, és megkérdőjelezhetik a folyóirat működésének megbízhatóságát.
A tudományos folyóiratok esetében alapvető elvárás a transzparens működés, amely kiterjed a publikálással kapcsolatos költségek egyértelmű és nyilvános kommunikálására is. Ide tartozik minden díjtípus, például a submission fee (beküldési díj), az article processing charge (feldolgozási díj), valamint bármilyen egyéb, a közléshez kapcsolódó költség.
Fontos kiemelni, hogy a publikálás lehet térítésmentes is, azonban ezt az információt szintén világosan fel kell tüntetni a folyóirat weboldalán. A költségek átlátható közlése hozzájárul a szerzők tájékozott döntéshozatalához, és a kiadó hitelességének megítéléséhez.
Amennyiben a folyóirat nem ad egyértelmű tájékoztatást a publikálás díjairól, és emellett más, predátor folyóiratokra jellemző jegyek is megfigyelhetők, megalapozott a gyanú, hogy nem megbízható kiadványról van szó.
Beall’s List
Jeffrey Beall, aki megalkotta a „predátor nyílt hozzáférésű kiadás” (predatory open access publishing) kifejezést, a Coloradoi Egyetem tudományos kommunikációval foglalkozó könyvtárosa. Beall kutatási területe a tudományos, nyílt hozzáférésű publikálás, és 2017 januárjáig egy olyan listát vezetett, amelyen az általa „potenciálisan predátornak” minősített folyóiratokat és kiadókat sorolta fel. Scholarly Open Access című blogja 2012 és 2017 között működött.
Bár Beallt a predátor kiadás témakörének egyik elismert szakértőjeként tartják számon, személye megosztó, mivel nyíltan bírálta a nyílt hozzáférésű publikálási modellt. Véleménye szerint az „a szerző fizet” elv lehetőséget teremtett a predátor kiadók megjelenésére. Beall széles körű ismeretei ellenére több kritika is érte, különösen amiatt, hogy nem támogatta kellőképpen a nyílt hozzáférésű mozgalmat, és nem volt kellően átlátható a „potenciálisan predátor” listára való felkerülés indoklása tekintetében.
Beall 2017. január 16-án váratlanul megszüntette blogjának működtetését, állítása szerint a munkahelye nyomására.
A Beall’s list archív formában még ma is elérhető, azonban 2017 óta nem frissült. A lista önmagában nem alkalmas arra, hogy egy folyóiratról meghatározzuk, hogy az predátor-e vagy sem, viszont Jeffrey Beall munkássága rendkívül fontos mérföldkő a nyílt hozzáférés alakulásában és a predátor publikálás elleni védekezésben.
Forrás: Beall, J. (2017). What I learned from predatory publishers. Biochemia Medica, 27(2), 273-9. doi: 10.11613/BM.2017.029
Kapcsolódó olvasmányok
MTMT – kifogásolható folyóiratok listája 2024
MTMT – kifogásolható folyóiratok listája 2025
InstantScience blogbejegyzések
Beall’s List (archív)