Predátor folyóiratok

A nyílt hozzáférés kapcsán fontos problémaként merül fel az úgynevezett predátor vagy más néven parazita folyóiratok kérdése. Az open access megjelenésével egy időben bukkantak fel olyan folyóiratok, melyek kizárólag anyagi haszon érdekében keresik fel a kutatókat, és tudományos háttér nélkül működtetik folyóirataikat, kihasználva a kutatók tudományos teljesítménykényszerét.

A predátor kiadványok pontos definíciója 2019 végén született meg, a Nature cikke alapján a következőképp fogalmazható meg:

A predátor folyóiratok és kiadók olyan gazdasági szervezetek, amelyek a szervezet saját érdekeit helyezik előtérbe a tudomány rovására. Hamis és félrevezető információk jellemzik, a minőségi szerkesztői és publikációs gyakorlattól való távolmaradás, és az átláthatóság hiánya. Továbbá felismerhető még arról az agresszív gyakorlatáról, hogy válogatás nélkül felkérésekkel/megkeresésekkel bombázzák a szerzőket.

Következmények

Ha egy kutató predátor folyóiratban jelenteti meg cikkét, fennáll annak, hogy azt a cikket nem tudja majd komoly tudományos folyóiratban újra publikálni. Tudományos munkásságára sem vet jó fényt, ha olyan folyóiratban publikál, ahol a tudományos szakmai háttér hiányzik, ezért célszerű alaposan megvizsgálni a folyóiratot még a cikk megjelenése előtt.

Jellemzők

Számos ismérv segíthet eldönteni, hogy az adott folyóirat vajon predátor folyóirat-e. Dönteni igen nehéz, mert néhány ismérv jellemző lehet hiteles open access folyóiratokra is. Ha felmerül a legkisebb gyanú, hogy a folyóirat predátor, célszerű segítséget kérni, vagy tartózkodni a publikálástól. A kutatók általában az egyetemi könyvtárakban kaphatnak ezzel kapcsolatban szakmai támogatást.

Miről ismerhetjük fel a predátor folyóiratokat?

Beall’s List

Jeffrey Beall, aki megalkotta a „predátor nyílt hozzáférésű kiadás” (predatory open access publishing) kifejezést, a Coloradoi Egyetem tudományos kommunikációval foglalkozó könyvtárosa. Beall kutatási területe a tudományos, nyílt hozzáférésű publikálás, és 2017 januárjáig egy olyan listát vezetett, amelyen az általa „potenciálisan predátornak” minősített folyóiratokat és kiadókat sorolta fel. Scholarly Open Access című blogja 2012 és 2017 között működött.

Bár Beallt a predátor kiadás témakörének egyik elismert szakértőjeként tartják számon, személye megosztó, mivel nyíltan bírálta a nyílt hozzáférésű publikálási modellt. Véleménye szerint az „a szerző fizet” elv lehetőséget teremtett a predátor kiadók megjelenésére. Beall széles körű ismeretei ellenére több kritika is érte, különösen amiatt, hogy nem támogatta kellőképpen a nyílt hozzáférésű mozgalmat, és nem volt kellően átlátható a „potenciálisan predátor” listára való felkerülés indoklása tekintetében.

Beall 2017. január 16-án váratlanul megszüntette blogjának működtetését, állítása szerint a munkahelye nyomására.

A Beall’s list archív formában még ma is elérhető, azonban 2017 óta nem frissült. A lista önmagában nem alkalmas arra, hogy egy folyóiratról meghatározzuk, hogy az predátor-e vagy sem, viszont Jeffrey Beall munkássága rendkívül fontos mérföldkő a nyílt hozzáférés alakulásában és a predátor publikálás elleni védekezésben.

Forrás: Beall, J. (2017). What I learned from predatory publishers. Biochemia Medica, 27(2), 273-9. doi: 10.11613/BM.2017.029

Kapcsolódó olvasmányok

Javaslatok a kifogásolható gyakorlatot folytató folyóiratok cikkeinek kezelésére – az MTA ajánlásai az új típusú publikációs visszaélésekkel kapcsolatban

MTMT – kifogásolható folyóiratok listája 2024

MTMT – kifogásolható folyóiratok listája 2025

InstantScience blogbejegyzések

Beall’s List (archív)