Adatok reprodukálhatósága
A kutatóinknak tudományterületüktől függetlenül talán nem kell bemutatni, mennyire nehéz nagy adathalmazokkal dolgozni. Az egyszerűsítés alapötlete Julia Stewart Lowndes tengerbiológus nevéhez fűződik, és az elve a reprodukálhatóságra épít.
2011-ben Julia a tintahalakat tanulmányozta a szakdolgozatához, öt állat adataival rendelkezett, majd az utolsó két hónapban feltűnt egy hatodik példány, amit még nem elemzett. A határidő lejárta előtt még nem dolgozta fel az adatainak egyhatodát. Szerencsére az adatok reprodukálhatóságát szem előtt tartva könnyedén fel tudta használni az újonnan keletkezett információkat.
A reprodukálhatósággal egy bizonyos adathalmaz analízise megismételhető megegyező, vagy hasonló eredményekkel. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy azok a kutatók, akik analízisen alapuló kutatási eredményeket publikálnak, az analízis digitális alapjait – az adatokat és a kódot – is nyilvánosságra kell hozniuk, hogy az eredményeik tesztelhetők legyenek. Fontos megjegyezni, hogy a reprodukálhatósággal nem feltétlenül kapunk hiteles eredményeket, viszont az analízissel hitelesíthetők az értékek.
Az adatok áttekinthetősége néhány kulcsfontosságú eszközzel valósítható meg, ezekhez nyújt segítséget a verziókontroll, a hagyományos grafikus felülettel rendelkező alkalmazások, vagy a programozás. Nyilvánvaló, hogy Excelben körülményes az analitikai lépések dokumentálása, és a reprodukálhatóság is bonyolult így.
Lowndes hamar felismerte, hogy a tintahalakhoz fűződő adathalmazai túl nagyok, nem tudja feldolgozni őket Excelben, meg kellett tanulnia a MATLAB programozási nyelvet, hogy le tudja futtatni a saját kódját.
Lowndes természetesen nem az egyetlen, aki a programozást és az analitikus gondolkodást hívta segítségül a kutatásai során. Julia jelenleg adattudósként dolgozik a Californiai Egyetemen, a US National Center for Ecological Analysis and Synthesis munkáját segíti.
További történeket arról, hogy a programozás hogyan teszi könnyebbé a kutatók munkáját, az alábbi linken olvashat:
https://www.nature.com/articles/d41586-018-05990-5
Vélemény, hozzászólás?