Az adatvédelem különösen fontos, ha az adatok nyílt hozzáféréséről van szó. A törvény alapját a nemzeti adatvédelmi törvény képzi.

Egyes szakterületeken pl. az orvostudományban a nyílt hozzáféréssel kapcsolatban figyelembe kell venni az adatvédelmet. Olyan szabályozásokat kellene megalkotni, amelyek lehetővé teszik az anonim nyersadatok nyílt hozzáférését, anélkül, hogy megsértenék a betegek érdekeit.
Más adatok esetén pl. az állami földhivatalok földügyi adatainál fennáll az a probléma, hogy a kutatás részben az adatok eladásából tartja fenn magát. Ahhoz, hogy ezek az adatok is rendelkezésre bocsáthatók legyenek, kompenzálni kell a bevételkiesést alternatív finanszírozási modellekkel.
Az (adat-)szerzők jogainak biztosítása érdekében ajánlott a Creative-Commons-licencrendszer. Egy fontos követelménye van, ami sajnos nehezen valósítható meg és ellenőrizhető: azok a személyek, akik használják az adatokat, ugyanazon licenc alatt publikáljanak mint az eredeti szerző.
Sok esetben szükséges a „Fair Use” elvének használata, ami a szerző számára az adatok megjelenésekor egy bizonyos időre kizárólagos használati jogot biztosít. Mivel a Creative-Commons-licencrendszer sok szempontból nem veszi kellően figyelembe az adatlicencek versengő érdekeinek összetettségét, ezért kilenc nemzetközi szervezet, többek között a CODATA, ICSU, WDC (World Data Centers) és OECD, 2002 végén elindították a Global Information Commons for Science kezdeményezést, amelyhez jelenleg már több mint 30 tag (egyetemek, kiadók – köztük a Public Library of Science (PLoS)) csatlakozott.
Az adatok nyílt hozzáférését akadályozhatja az az EU-törvény, amely védelmet fogalmaz meg a szerzői jogtól függetlenül az Eu-országokban létrehozott adatokra (vagy hasonló objektumokra), amely alapján mások az adatokat engedély nélkül nem használhatják, nem úgy mint pl. az USA-ban. A német minisztériumokban és hivatalokban keletkezett adatok nyílt hozzáférésű használatát az akadályozza, hogy az adatelőállító intézmények részben az adatok eladásából tartják fenn magukat.