18 éves lett a BOAI

2002 év elején egy rövid közlemény csöndesen megjelent az interneten Budapest Open Access Initiative (BOAI) címmel, ami egy 16 fős társaság lelkes munkáját foglalja össze az Open Access-ről. Az Open Access kifejezésből egyhamar mozgalom lett a résztvevők elszántsága miatt.  Peter Suber a mozgalom egyik kiemelkedő alakja így vélekedett az Open Access-ről:

„Egy régi hagyomány és egy új technológia egyesülése példátlan közjót eredményez”

A kommunikáció fontosságának legjobb példája, amikor vészhelyzet áll elő. Az Ebola és a Zika nevű járvány megjelenése arra kényszerítette a kutatókat és néhány kiadót, hogy nyíltan elérhetővé tegye a szükséges szakirodalmat a járvány visszaszorítása érdekében. Ma a koronavírus ugyanezt a hatást váltja ki.

A hozzáférés azonban nem korlátozódhat csak válsághelyzetre, hanem arra hivatott, hogy megosszuk egymással a tudást.

Emlékezzünk vissza, hogyan nőtte ki magát az Open Science az évek során.

A BOAI erről így vélekedik

….az irodalom akkor lesz szabadon hozzáférhető, amikor az olvasók letölthetik, másolhatják, megoszthatják, kinyomtathatják, vagy újra felhasználhatják, pénzügyi, technikai, jogi korlátozások nélkül.”

Az Open Access megvalósítása számos kérdést vetett fel. Először is a folyóiratoknak megfelelő üzleti modell kérdését, másodszor azoknak a szervereknek az irányítását, amelyek az –„ön-archivált” írásokat tartalmazzák. Új üzleti modell került bevezetésre, az Article Processing Charge (APC) (cikkfeldolgozási díj), ami eleinte a BioMed Central-t, majd a Public Library of Science-t (PLOS) is támogatta.

Az Academic Press bevezette a „Big Deal” gyakorlatát, amely azt jelenti, hogy azok az intézmények, amelyek teljes folyóiratcsomaghoz vásárolnak hozzáférést, kedvezményben részesülnek. David Prosser, aki az előfizetéses folyóiratok átalakulásának biztosítását tanulmányozta, választási lehetőséget kínált a szerzőknek, arra, hogy a cikkeiket nyíltan elérhetően közöljék. Ötletét számos kiadó átvette így került bevezetésre a hibrid modell. Az ilyen típusú folyóirat előfizetéses és nyíltan elérhető cikkeket is tartalmaz.

A kreatív üzletembereknek „köszönhetően” megjelentek az úgynevezett predátor folyóiratok, amelyek színvonalas folyóiratoknak állították be magukat, azonban peer review nélkül – vagy csak nagyon rossz minőségű szakmai bírálattal tettek közzé cikkeket.

OpenAIRE

Az OpenAIRE (Access Infrastructure Research in Europe) az Európai Bizottság által támogatott projekt, ami összekapcsolja a repozitóriumokat az Európai Unió országai és a néhány csatlakozott ország, mint Norvégia és Törökország között. Az OpenAIRE fontos jellemzője az, hogy bár egy hatalmas adattárolóból (repozitórium) indult, egy teljes hálózat kiépítése felé tart. Ez vezetett egy olyan osztott rendszer kialakításához, ami lehetővé tette a  dokumentumok visszanyerését.


A 2002-ben megtartott Budapest Open Access Initiative óta az Open Access jellege határozottan megváltozott: egy maroknyi, csekély jelentőségű mozgalomból, a kiadók, könyvtárosok, finanszírozók, kutatási adminisztrátorok és kutatók közötti viták középpontjába került. Az Open Access népszerűsítése a kiadók által Gold-ként van bemutatva, de valójában APC-Gold-ra korlátozódik, ami egyértelmű jele arra, hogy az Open Access körüli harcok új alakot öltöttek:

Rendelkezik-e az open access publikálás olyan kommunikációs rendszerrel, ami segíti a tudományt, vagy csupán egy üzleti modell, ami egyes kiadók helyzetének megerősítését szolgálja?

A tudomány két önálló réteget igényel. Az egyikben a tudományos ismeret megfelelő terjedése szabad utat kap. Nevezzük “hálózati semlegességnek”. A másikban történik az értékelési folyamat – úgy, ahogy kellene –, tehát maguknak a tudományos közösségnek az értékei és céljai alapján, nem pedig a kiadó által kedvelt manipulált mutatók alapján.

Megosztás