Repozitóriumok

Mi a repozitórium?

A repozitórium egyetemeken és kutatási intézményekben működő dokumentumszerver, amely tudományos anyagok archiválására és világszerte díjmentes hozzáférhetővé tételére szolgál. Intézményi és diszciplináris repozitóriumokat különböztetünk meg.

Intézményi repozitóriumnak azokat a dokumentumszervereket nevezzük, amelyeket intézmények (főleg egyetemi könyvtárak vagy kutatási szervezetek) üzemeltetnek, és tagjaik számára lehetővé teszik a digitális publikálást és az önarchiválást.

A diszciplináris repozitóriumok viszont túllépnek az intézményi kereteken, és a kutatók számára tematikailag gyűjtik össze, bocsátják rendelkezésre a publikációkat és az archiválás lehetőségét.

Az intézményi és az interdiszciplináris repozitóriumokban rendszerint díjmentes a tudományos publikációkhoz való hozzáférés a felhasználók számára, illetve a tudományos publikálás a szerzők számára.

A Scholarly Publishing & Academic Resources Coalition (SPARC), a nyíltabb rendszerű tudományos kommunikációért harcba szálló felsőoktatási és kutató könyvtárak szövetsége is a saját tudományos publikációs infrastruktúra kiépítését javasolja az intézmények számára.

Számos egyetemi és kutatási intézmény kínál tagjai számára az elektronikus archiváláshoz saját dokumentumszervereket.

Repozitóriumok tartalma és többletértéke

Az intézményi és a diszciplináris repozitóriumok alapvető tematikai különbsége mellett többféle repozitórium-típus alakult ki tartalom, a kínált többletszolgáltatások, illetve az aktuális fejlettségi szint alapján.

Míg a dokumentumszervereknél az a cél, hogy az elektronikus dokumentumok bármely formáját – preprint, working paper, publikált cikkek, oktatási- és tananyagok, valamint fokozatszerzéshez kapcsolódó munkák – archiválják, más repozitóriumok tartalmukat a szakmai bírálaton átment szakirodalmi munkák archiválására szűkítik.

A hálózatba kapcsolt repozitóriumok a felhasználói felületen keresztül többféle szolgáltatást kínálnak:

  • Függetlenül attól, hogy a gyűjteményt fizikailag hol tárolják, közös keresőfelületen keresztül egyetlen virtuális gyűjteményként kereshető a repozitóriumok tartalma
  • Személyek vagy közösségek igényei és érdeklődése szerint alakítható ki személyes profil, amely a figyelni és keresni és használni kívánt repozitóriumok részhalmazát tartalmazza (“Profiling”)
  • Elektronikus értesítés: automatikus értesítés újabb cikkekről a megadott vagy automatikusan kialakított profilok alapján
  • Szerzők vagy munkacsoportok publikációs listáinak, illetve bibliográfiáinak elkészítése
  • Publikáció különböző változatainak vagy tárolási címeinek (pl. tükrözött szerverek) összerendezése (vö. SPIRE HEP Literature Database, Google Scholar)
  • Citációk és hivatkozások nyilvántartása (szintén vö. SPIRE HEP Literature Database, Google Scholar)

Dokumentumok elérhetősége – az OAI protokoll

Aki ma tudományos információt keres, annak nem kell a különböző repozitóriumokat egyesével átkutatnia.

Az OAI kezdeményezés keretében létrehozott OAI-PMH (Open Archives Initiative – Protocol for Metadata Harvesting), ami egy XML-protokoll, a metaadatok lekérdezésével és átvitelével megvalósítja a repozitóriumok együttes kereshetőségét, pl. OAIster, Scientific Commons, SPIRES HEP Literature Database, BASE, MeIND).

Ezen keresőfelületek garantálják a dokumentumok megtalálhatóságát, valamint a tudományos szövegek terjesztését és a láthatóságát.

Az Európai Uniós DRIVER projekt előhíreöke volt számos nemzetközi programnak (OpenAIRE, OpenAIREplus), amely a repozitóriumok infrastruktúrájának kialakítására, a ráépített szolgáltatások fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

Repozitóriumok minőségszabványa – DINI-tanúsítvány

A hálozati információk német kezdeményezése Deutsche Initiative für Netzwerkinformation e.V. (DINI) az információs és kommunikációs szolgáltatásokat, valamint a szükséges fejlesztéseket támogatja.

Az DINI „Elektronisches Publizieren” munkacsoportja által kifejlesztett DINI-tanúsítvány lehetővé teszi a vizsgált dokumentumszerver és szolgáltatásainak szabványos értékelését és a dokumentációs és publikációs szolgáltatások minőségellenőrzését. A szabvány alapját képző kritériumok magukban foglalják a teljes kínálat láthatóságát, a szerzőkről történő gondoskodást, a biztonságot, a technikai rendszer hitelességét és sérthetetlenségét. Jelenleg (2011 január) közel 40 intézményi repozitórium rendelkezik DINI-tanúsítvánnyal.

Repozitóriumok áttekintő listája

Közös keresőfelületek repozitóriumok számára

Dokumentumok beküldése repozitóriumokba

A gyakorlatban gyakran felmerül akár a szerző, akár a repozitórium üzemeltetője számára a kérdés: Rendelkezésre bocsáthatjuk-e a dokumentumot a repozitóriumban? Szerencsére erre a kérdésre a leggyakrabban a válasz az egyértelmű igen. A legtöbb kiadó nem kifogásolja az önarchiválást. Azt, hogy egyes kiadók mit engedélyeznek az önarchiválással kapcsolatban, a SHERPA/RoMEO lista mutatja meg. Ugyanakkor nem valószínű, hogy azok a kiadók, amelyek nem értenek egyet a preprint vagy postprint interneten történő nyílt hozzáférésű megjelenésével, jogi úton fellépnének ellene.

Ahhoz, hogy jogilag mégis minden kifogásolhatatlan legyen, érdemes egyes esetekben megvizsgálni, hogy a rendelkezésre bocsátás valóban nem ütközik semmilyen akadályba. Az alábbiakban bemutatjuk, mire kell jogi szempontból figyelni:

  • Folyóiratban már megjelent cikkek önarchiválása
  • Tanulmányok szerzői archiválása könyvben vagy emlékkönyvben történő megjelenés után
  • Cikkek szerzői archiválása napilapokban történő megjelenés után
  • Megjelent monográfiák szerzői archiválása
  • Monográfiák első megjelenése

Felelősség

A tudományos kommunikáció újfajta internetes lehetőségei gyakran vezetnek ahhoz a kérdéshez, jogsértés esetén ki a felelős a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátott információkért. Az egyes szerzők felelősségén kívül ki kell deríteni, milyen jogi következmények léphetnek fel a repozitóriumok üzemeltetői számára. Ezek ismeretében előre fel lehet mérni a veszélyeket, és megfelelő felkészüléssel, illetve a szerződések tartalmának megváltoztatásával a lehető legkisebbre csökkenthetők a kockázatok.

Tartalmak licence

A nyílt hozzáférés nem csak a tudományos dokumentumokhoz való hozzáférés anyagi akadályainak elhárítását valósítja meg, hanem a hozzáférés akadályainak – „Permission Barriers” (Peter Suber) – elhárítását is. Ahhoz, hogy a nyílt hozzáférésű tartalmak szerzői és felhasználói is megkapják a jogi biztonságot, a publikációkat Open-Content-licenccel kell megjelentetni, ami egyértelműen szabályozza a munkák felhasználási körét. A tudományos területeken is alkalmazott ismert Open-Content-licencek a Creative-Commons-licenc és a Digital-Peer-Publishing-licenc.

További linkek: